A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.
A Lavina című film olyan mély tartalmú és nagy kifejezőerejű, amilyet évente legfeljebb egy-két alkalommal láthatunk.
A 413-as szoba
A Lavina című film már a kezdő képeivel kihangsúlyozza, hogy a jelenetei erősen szimbolikusak, a későbbiekben pedig a művészi módszerek további mélységet kapnak. Az alapeszköz, hogy a jeleneteket a jelzésértékűség szükségességénél jóval hosszabb időtartamra kinyújtja (de még így sem tűnnek hosszúnak), ezzel, mintha egy neonfilccel alaposan kiemelné a részleteket. Leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor ránézünk valamire, majd tovább nézzük, majd még tovább és akkor, egy bizonyos ponton, hirtelen újabb és újabb részeket fedezünk fel. Az emblematikusság jelzésének további eszközei, pl. amikor a fotókat eladónak csak a kezeit látjuk (személytelenség), vagy amikor a két barát összekülönbözik egy férfival, akit csak a nyakától lefelé látunk (arctalanság, arcátlanság?). Ugyancsak vészjósló, hogy a négytagú család a 413-as szobában szállt meg.
Szépek, mint egy képeslap
Az első képsorban látjuk a családot, ahogy lefényképezik őket. Férj, feleség, nővér és kisöcsi. De, a felvételkor a gyerekek nem a két szülő között, hanem oldalt állnak, mintha csak mellékletek, függelékek lennének. A fotósnak kell felszólítani őket, hogy menjenek közelebb egymáshoz, karolják át egymást. Régebben azt mondták volna: olyan szép család, mint egy festmény - legalábbis kívülről.
Személytelen (eladó) kéz
Ezután a Francia Alpok fenyegető hegyláncai alatti szállodát és síközpontot látjuk, valamint az irányított robbantásokkal kontroll alatt tartani próbált erőket, hótömegeket.
Kis pisis
A következő kép is rendkívül szimbolikus, majdnem fél percig láthatjuk, ahogy a kisfiú pisil a síelés előtt. Könnyen kiolvasható a kép: itt egy kis pisisről van szó, bár a fiú szerepe még nem is körvonalazódott.
Érdemes megfigyelni, hogy a lankás pálya után a fiú nyűgös lesz (a jelenetben a fiú az apa előtt áll, mintha az apa a kinövése lenne).
Apa és fia
Ez már nem tűnik kontrolláltnak
A vad hegyláncok, természeti erők közé beékelt turistaközpontnál minden gép a kontrollálást és a turisták gondtalan szórakozását szolgálja. A második napon ebéd közben azonban úgy tűnik, hogy egy lavina maga alá fogja temetni őket. A feleség a két gyereket védi, a férj azonban elmenekül, ráadásul úgy, hogy ösztönösen magával viszi a mobiltelefonját. A feleségben természetesen összeomlik a férjéről alkotott kép és megpróbálja újrapozicionálni magukat. Sőt, a férj emlékezetéből teljesen törlődnek ezek az események (amikor a feleség szembesíti vele, egy társaság által nagy hangon énekelt groteszkül hangzó "Happy Birthday"-t halljuk).
Jobbra a háttérben a Happy Birthday
Takarítás a 413-asban
A film (egyik) eredeti címe a "Force Majeure", ami szó szerint "természeti erőt" jelent, de ismerős lehet a kifejezés latin "vis major" formája. A szerződéseket általában belátható események keretein belül kötik, így, ha beláthatatlan, a kiszámíthatóság tartományán túli dolog történik, akkor a szerződés érvényét veszti. Bizonyos értelemben a házasság is szerződés. A filmben ezért is hangsúlyos a kontroll és a kontrollált környezet. A Sors most viszont a kényelmes civilizációból bevitte őket, mint turistákat (a film egyik címe: "Turista") a kiszámíthatatlanság vadonába. A történet a másikra vonatkozó képzetek "nagytakarítása": ahogy képileg látjuk is, amikor a takarító a porszívócsővel a nyakában jelentőségteljesen bevonul a szobájukba. "- Ezek nem mi vagyunk. Nem ismerek magunkra. - Nem ismerek se rád... se magamra. - Én sem ismerek magunkra." Persze, az önmagukra vonatkozó képzeteik is tisztulhatnának, de úgy tűnik, ez nem különösebben érdekli őket.
A film kérdése tehát az, hogy az ember mennyire képes önmagán túl a másikra, a családjára, másokra is gondolni, különösen, ha a normalitás határát túllépő események történnek. Másrészt pedig, hiszen az ember egy védett és kontrollált életteret alakított ki magának, szükséges-e ilyen eseteket a számításba veendő faktorok közé venni? Harmadrészt, hol kellene egyáltalán meghúznunk az eseményeket tekintve a normalitás határát?
Ez valóban... No comment
A férj leszerepelt, a terhelési próbán nem ment át. A feleség számára így most a kérdés, hogy vele folytassa-e az életét, maradjon-e a házasság keretei között (a kisfiú ki is mondja az apjának, hogy attól fél, hogy el fognak válni). Vagy inkább egy kis "csak saját idő"-ben kellene gondolkodnia? A nő gondolatkísérleteit az idősebb barátnő mondja el, aki síelni azért jött el egyedül, hogy a férjét és gyerekeit is kipihenje, s ebbe beleértendő egy olasz szeretővel való "rövid idejű" kapcsolat is.
A feleség körül mintha megállna az élet, majd hirtelen veszélyesen rohanóvá válik (álló libegő hirtelen megindul). A sors kiugrani látszik a menetéből (a felvonó oszlopánál látjuk ezt), és kérdés, hogy visszaugrik-e a helyére, illetve, hogy mindez még a terven belül van-e, benne van-e a pakliban. A nő úgy érezheti, hogy ha egyedül marad, akkor mintha letolt nadrággal, meztelen fenékkel állna a világ előtt (pisilés, bár mintha nagyobb dologról lenne szó - ami történt, az mindenesetre szar ügy...). Némi távolságból szemlélve a férje és a gyerekek kapcsolatát viszont úgy látja, hogy a férje inkább pozitívumként jelenik meg a képletben.
Damoklesz szósza
A feleség csalódottsága Damoklész kardjaként lebeg a férje feje fölött (pl. a barátjukkal és fiatal barátnőjével elköltött első vacsorakor ezt képileg is látjuk), majd a feleség nagy sötét árnyékként beül a képbe és azt mondja "Nem úgy értettem, hogy átveszem a vakációtok irányítását".
A családra ráült sötét árnyék
Egyik olyan mint a másik...
Érdekes a (kinézetre) "viking harcos" barát jelleme, illetve kis huszonéves játékszeréhez való viszonya is. A barát először mentegetni próbálja a férjet, súlytalan, sőt, néha már-már nevetségesnek tűnő indokokkal. Először úgy tűnik, hogy a célja az, hogy a férj-feleség túllépjen ezen a zökkenőn. Később a felszínes barátnője megsérti, és ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy az önértékelése gyenge lábakon áll, ezért minden önértékeléssel kapcsolatos esetre érzékenyen reagál (a sícipők szemléltetik az egyik férfi olyan mint a másik, "ugyanabban a cipőben jár" sztereotípiát). Valószínűleg ugyancsak a gyenge önértékelésének ellensúlyozására szerezte be huszonéves barátnőjét (és nem veszi észre, hogy őt is csak játékszernek tekinti, és, mert az "apám lehetnél" generációs különbségre is sokat utal a lány, valószínűleg valamilyen apai problémáját éli ki rajta). A takarító látványosan betolja kettejük közé a liftbe takarítószereinek kocsiját. A barát ugyancsak érzékenyen reagál, amikor felmerül a gyanú, hogy szórakoznak velük, amit szintén önértékelési problémaként él meg, hiszen valakik mulatságosnak tartják őket.
A takarító újra megjelenik
Nyakig a...
A férj önértékelése romokban. A következő nap a baráttal ketten indulnak síelni (érdemes megfigyelni, hogy a feleség nem viszi síelni a gyerekeket - ahogy pedig fordított esetben volt -, hanem magával foglalkozik). A férj és a barát felmennek a szűz hó magasságába, kicsit megtisztulni, és valami férfias dolgot csinálni. Ekkortájt a férjben felmerül önmaga újradefiniálása, az "újratöltés", ahogy a pihenő közben hallhatjuk is Ingrosso - Trash - Martin "Reload" című számát. Az első újradefiniálási kísérlet az, hogy még ér valamit a húspiacon, mert kívánatos pasinak tartják a nők. Ez azonban groteszk eseménysorozattá válik, és a "take my hand and reload" nem egy "free love" kapcsolatlehetőségét jelenti, hanem egy kezdődő verekedést simít el.
Az arcátlanságra a barát is elveszti a fejét
A következő újradefiniálási kísérlet - ha lehet - még groteszkebb: üvöltve bulizó részeg futballszurkolók közé vegyül - bármi is történt, azért még mindig férfi, ha a nők nem is, de a többi férfi még annak látja.
"Férfias" szórakozás
Ebba: Le vagy te... / Tomas: Le kellene már csukni a wc-tetőt
Amikor a férj újra megtalálja a családját, a kisfiú így panaszkodik: "Nincs hálózat" -, vagyis: elveszett a kapcsolat. Történik egy tétova kísérlet a szexre, de újra megjelenik a kisfiú, jelentve, hogy nincs kapcsolat. A következő jelenet is sokatmondó: a férfi fogat mos, miközben a nő pisil, majd a wc-tetőt sem hajtja le, azt a férj csapja le végül. Vagyis átfogalmazva: a nő leszarja a férjét.
Igen intenzív kép a Sorsistent képviselő takarító, aki egy jelenetben az ő szintjük felett áll, cigarettázik (!) és figyeli a történéseket, s ez a házaspárra, főleg a feleségre majdnem hisztirohamot hoz. "Lehetnénk egy kicsit egyedül? Mondja, mit akar? Lehetnénk egy kicsit egyedül, kérem? Csak beszélni szeretnénk egymással. Kérem. Rendben?". Végül a takarító az, aki a férfi gyengeségének beismerése és bocsánatkérése után újra megnyitja nekik a szobájukba, a családjukhoz vezető ajtót.
Sorsisten képviselőjének egy szinttel feljebbi nézőpontja
Az utolsó napon az apa ismét hősként jelenik meg. Az életre és családvezetésre hallhatunk egy általános receptet. "Biztos vagy benne, hogy ez biztonságos?" - kérdezi aggódva a feleség, mire a férj: "Persze, az út tele van jelölőkkel", vagyis kontroll alatt tartható a bizonytalanság. Majd a férj meghatározza a sorrendet és "Ez egy szép pálya. De ködös és szeles, úgyhogy szorosan egymás mellett. Én vezetlek titeket és szorosan mögöttem követtek. Ha megállok, azt akarom, hogy ti is álljatok meg mögöttem. Talán egy veszélyes pont előtt állok meg."
Később, a nagy fehér semmiben a feleség mégis lemarad a családjától; a férj nekiindul, összeszedi és visszahozza a családhoz. Újra megteremtődött a kapcsolat, így nem véletlen, hogy szexre is utaló kifejezéseket hallunk: "I'm on my way", "Don't move!", "I'm coming!"... Majd végül "We're coming".
Talán velem van a probléma, de, amikor a férj a családját otthagyva elmenekült a közelgő lavina elől, én a férjet sajnáltam meg (később pedig, amikor a feleség kiakadt a barátokkal közös vacsorán, akkor pedig őt - később rájöttem, hogy mindkét esetben azt, aki kiakadt és így nem tudott adekvát módon viselkedni). Egyrészt a férjet azért sajnáltam meg, mivel olyat tett, amivel ezután szembe kellett néznie, sőt, a számomra hidegnek tűnő felesége számára a történés egy látszólagos erkölcsi fölényt adhatott, amivel később valóban, a feleség alaposan bele is döngölte a földbe. (Másrészt, mert én arra gyanakodtam volna, hogy egy korábbi, például gyermekkori trauma lehet a háttérben, mivel a férj gyakorlatilag öntudatlanul menekült.) Így különösebb meglepetésként nem ért, amikor a végén a nő vesztette el a fejét, és mindent, csomagot, családot, gyerekeket hátrahagyva lemenekült a buszról, és a tetteinek a jelentősége sem jutott el hozzá. Úgy tűnik, hogy az ő gyenge pontja a férfi(ak) kontrollképességében való csalódás, mivel mind a férje esetén ez jelent meg, mind pedig itt, a buszsofőr esetén. A buszút, a meredek lejtő melletti kanyargós út "ingyen hullámvasútja" ugyancsak a sors analógiája, a buszsofőr szintén a Sors képviselője, különösen, hogy a tettével nyilvánvalóvá válik, hogy a feleség ugyanolyan sebezhető adott "vis major" körülmények között. A feleség kiborul a (sors) kiszámíthatatlanság(á)tól: "That guy can't drive. It was really dangerous". Csak a felelőtlenség (az egyedül nyaraló nő) marad a buszon.
Az utolsó sínap után tehát hazafelé indulnak. A "viking" barát láthatóan újraértékeli a barátnőjével való viszonyát. Majd megtörténik a buszról való leszállás, amikor a barátnő egyrészt látja a feleség kiakadását, másrészt, hogy a korábbi saját vélekedésével ellentétben a barát józanul irányítja az embereket (olyan forgatókönyvvel, ami a komp-tragédia esetén is megoldást hozhatott volna). Vagyis mindkét véleménye téves volt, ami mélyen (már amennyire arra képes) elgondolkodtatja; valószínűleg ő is szakításon gondolkodik, hiszen a barátja már a puszta létével is emlékeztetné a tévedéseire, így megkérdőjelezhető okosságára. (A barát ettől még valószínűleg nem superman, mindössze neki másutt lehet a gyenge pontja.)
Korábban tehát úgy tűnt, hogy a feleség az érettebb személyiség, mint a férj, tehát valójában kisfiúról van szó. Érdemes a filmet úgy végignézni, hogy a kisfiú azt jeleníti meg, amit valójában a férj, a lány pedig azt, amit a feleség igazán tenne, ha a mások és önmaga felőli elvárások nem korlátoznák. A barát pedig valószínűleg a felettes ént is megjeleníti, és ezért is lehet érzékeny arra, amikor a minőségét kétség bevonják.
(Érdemes még megjegyezni, hogy a film történetét valószínűleg az említett komp-tragédiával kapcsolatos esemény hívhatta elő.)
Ha alaposabban megnézzük a történéseket, azt látjuk, hogy a férj és a feleség között nincs is mély érzelem. Ha lett volna, akkor a feleség a lavinát követően szeretettel vette volna körbe a sérülékenyebb állapotba került férjét. Külsőre egy csinos férj és feleség, fényképre illő család. A feleség valószínűleg külső alapján választotta a férjét, mivel önmaga is meglehetősen felszínes.
Még megdöbbentőbb, ha a feleség és a gyerekek viszonyát figyeljük, ugyanis itt se nagyon beszélhetünk szeretetről vagy empátiáról. Amikor tehát a nő a gyerekeit védte, nem az anyai szeretet működött, hanem az "életkarrierje" család-projektjének "termékeit" akarta megmenteni! Ugyanazt tette tehát, mint amikor a férj a munkájához-karrierjéhez való kapcsolódását, az iPhone-ját ragadta ösztönösen magához. A férje a tettével a feleség életében központi szerepű projektet veszélyeztette, ezért (is) indult el ellene a bosszúhadjárata.
Az utolsó képekben a csapat lassan gyalogol az úton. Fontos momentum, ahogy a férj megkéri a barátot (a felettes ént) arra, hogy a kislányt (a feleség belső énjét) vegye fel, néhány perccel azután, hogy a feleség kiakadt.
A férj látványosan dohányozni kezd. Ugyancsak hangsúlyozva volt a takarító dohányzása, illetve a rágyújtása. Mert az Életben a lélekben a parázsnak mindig égnie kell.
A "Világhagyomány" módszer szerint a filmek és más alkotások értelmezésének egy kulcsa, ha azokat álomszerűen, adott szimbólum-helyettesítésekkel újraélt helyzeteknek tekintjük. Ezért az elemzést csak a film megnézése UTÁN célszerű olvasni, különösen, mert - SPOILERS - a történet kulcsmomentumai is elhangzanak. Az elemzési kísérlet - mint hipotézis - úgy ellenőrizhető, hogy az így átfogalmazott, lényegében esetleg teljesen másról szóló történet ráilleszthető-e az eredetire, és megmagyarázza-e annak hangsúlyait és sajátosságait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése